Az Idő éppen leguggolt
Mikor először erre jártam
Feneke szétfeszült
Vajúdva szült
Egy nagy tojást kitojt
Ingem alá a szívemre tettem
Ott melengettem télen
Nagy hidegben
És hűsítettem forró nyarakon
Bár karistolta sok vad szerelem
Átvittem én a magas hegyeken
Óvtam hajón viharos tengeren
Míg egyszer mégis összetört
Kikelt egy golyvás kicsi szörny
Koszos körmével mellemen kapart
Hozzám simult
És halálra mart