Belvárosi szórakozóhelyen nem számít ritkaságnak az a hangzavar, amit az ott mulatozó tucatnyi férfi és két nő produkált. Egymást buzdították újabb és újabb körök elfogyasztására, “ezt majd én fizetem“ felkiáltással. A pincér a borravaló reményében örömmel tette az újabb és újabb italokat a már félig ittas társaság asztalára. Sejtelme sem volt de nem is érdekelte, hogy ezek az emberek mit ünnepelhetnek. A mondatfoszlányokból annyit értett csak, hogy valaki nagyon a bögyükben lehetett. A „de jó, hogy eltakarodott“, „utáltam“, „mindent tönkretett“ utalások mellett a legkevésbé obszcén jelző, a „mocskos, szemét állat“ volt.
Néhány héttel korábban, a Kálmán & Tihamér, vagyis a K&T Ügyvédi Irodába az ügyvédek és gyakornokok munkaidejük szokásos kezdeténél korábban érkeztek. Az iroda milliós nagyságrendű megbízást kapott. A külföldi milliárdosnak egyetlen kikötése volt csak, hogy a szerződést egy héten belül el kell elkészíteniük. Dr. Serény Konrád a közutálatnak örvendő irodavezető, ellentmondást nem tűrően teljesítette az ügyvédi iroda tulajdonosainak minden kívánságát. A kívülállók szemében ellenszenves alázattal fordult a főnökei felé. Az irányítása alatt lévőket ezzel szemben rendszeresen kritizálta, soha nem volt elégedett velük. Ahogy azt mondani szokták, ő a “felfelé nyal, lefelé tapos“ típusú ember. A gyakornokként dolgozó jogtanhallgatók sem véletlenül cserélődtek olyan sűrűn. Az ügyvédek kizárólag maguk között kívánták a pokol mélyére Konrádot. Az irodában legrégebb óta ügyvédként dolgozó Dr. Knézig Ottó külön dühöt érzett főnöke iránt, mert úgy gondolta, hogy az ő orra elől halászta el az irodavezetői pozíciót. Annak idején az ügyvédek szintén az ő előléptetésére számítottak, mivel egyikük sem akarta igazán ezt a megterhelő felelősséget a saját maga nyakába akasztani. Ottó aki a legszorgalmasabb mindannyiuk között, özvegy férfiként egyedül élt a macskájával. Nyugodt, csendes ember, aki azokat a feladatokat is bevállalta, amelyektől a többség leginkább elmenekült. Soha nem hiányzott, kizárólag a neki járó szabadság idejére maradt távol. Szorgalmának köszönhetően széles szakmai és üzleti kapcsolatrendszer állt mögötte. A tulajdonosok sem tudták, hogy a milliárdos komoly pénzzel járó megbízását azért az ő irodájuk kapta, mert a Dr. Knézig Ottót régóta ismerő üzletemberek a K&T irodát ajánlották.
Amikor az ismeretlen háttérrel rendelkező Dr. Serény Konrádot váratlanul kinevezték irodavezetőnek, az volt az egyetlen alkalom, amikor dühösnek vagy inkább elkeseredettnek látták Dr. Knéziget. Az új vezető végzettsége ugyan megfelelt, de előtte soha nem dolgozott ügyvédi irodában. Dr. Serény kellemetlen természete, udvariatlan stílusa már az első napoktól kezdve mindenkit zavart. A Kálmán & Tihamér Ügyvédi Iroda kizárólag jól fizető céges megbízásokkal foglalkozott. Az állását senki nem akarta kockáztatni, ezért kizárólag maguk között szapulták a basáskodó Dr. Serény Konrádot.
A megbízó milliárdos kérésének megfelelően a rövidre szabott határidő miatt mindenkinek, az iroda vezetőjének is túlóráznia kellett, aki ettől a helyzettől, önmagához képest is arrogánsabbá vált. Egyik délután a befejezetlen munkáját Dr. Knézig elé lökte azzal, hogy neki halaszthatatlanul sürgős elintéznivalója akadt. Az elképedt Ottónak még felocsúdni sem volt ideje. Nekilátott átnézni Konrád pofátlanul rásózott ügyiratát. Néhány oldal elolvasása után döbbenten látta az elhibázott számokat. Ha ő ezt nem veszi észre, akkor ezek a baklövések a megbízójuknak hatalmas anyagi kárt okozhatnának. Keserűséggel a hangjában fakadt ki a hibák kirívó látványától. Az irodában tartózkodó másik ügyvéd Dr. Fox Erik és a vele adatokat egyeztető gyakornok egyaránt rezzent össze a váratlanul jött hangos megnyilvánulásra.
– Mi a jó büdös bánatot csinált ez? Hibát hibára halmozott eddig is, de az, hogy a számokat nem ismeri, az már egyszerűen elképesztő! Egy nullával több vagy kevesebb az neki teljesen egyre megy. Megérdemelné, hogy ezért a slendrián munkáért végre kihajítsák ebből az irodából. Legszívesebben továbbítanám Tihaméréknek, hogy vegyék már észre, hogy mit csinált. Jobban mondva, soha semmit nem csinál.
– Tudjuk jól, hogy Konrád egy hülye! – kontrázott az elhangzottakra Dr. Fox Erik – Mit szúrt el, hogy ennyire kiborított?
– Mondhatom azt, hogy szinte mindent! Gyere nézd meg – fordította Erik felé a számítógépét. – Ennyi ésszel nem tudom, hogy mit is keres itt? Ráadásul még a saját munkámmal sem készültem el, erre idesózta rám ezt a selejtet.
Erik leült Ottó mellé.
– Ez tényleg katasztrofális! Hallottam, hogy már régebben is kiszúrt veled ez a senki. Mindenki azt gondolta, hogy te érdemelted volna meg az irodavezetői állást. Valamit tenni kellene, hogy ezt a hányadék anyagot Tihamérék láthassák.
– Ebben egyetértek! Köszönöm a megértésedet! Jól hangzik, de én nem fogok keresztbe tenni senkinek – nézett Ottó Erikre, akit mellesleg, a lelke mélyén egyáltalán nem kedvelt. Magában sunyiképűnek nevezte a férfit, mert szeretett helyezkedni, mindig azt mondani, amit mások elvártak tőle. A segítőkészség fényévnyi távolságra állt ettől az embertől, ezért ebben a pillanatban kimondottan meglepően hangzott a felajánlott segítsége.
– Átnézem Ottó, ha gondolod! – mondta Erik. – Hidd el mindenki örülne, ha Konrád örökre eltűnne közülünk – erősített rá az előző állítására. – Biztos vagyok abban, hogy téged neveznének ki utána irodavezetőnek. Én határozottan támogatnálak. Te vagy a legalkalmasabb ügyvéd erre a pozícióra. – Az elhangzott kijelentése végén Erik a fiatal gyakornok felé fordult, aki egyetértően biccentett az elhangzottakra.
– Konrád távozása mindannyiunknak jót tenne, de én nem vagyok spicli. Kijavítom a hibáit és ezzel részemről az ügy lezárva – válaszolta Ottó. – Remélem kiderül róla egyszer, hogy nem vezetőnek való. Azt, hogy ellenszenves még elviselem, de hogy szakmailag ilyen gyatra legyen, az egyszerűen felháborít. Hogy végezhette el ez az ember a jogi egyetemet? Minden munkája precedens értékű lehetne, amit negatív példaként taníthatnának a jogi egyetemeken – amint kimondta, már meg is bánta, hogy megosztotta ezeket a gondolatait a sunyiképűvel.
– Minden tiszteletem a tiéd Ottó, hogy nem leszel olyan féreg, mint ő – hangzott el hízelgő hangsúllyal. – Átnézem a többi részt is, mert lehet, hogy ez az ökör több hülyeséget is csinált. Nehogy már elbukjuk miatta a megbízással járó plusz pénzünket.
– Kö-össz! – válaszolta Ottó némi bizonytalansággal a hangjában, mert képtelen volt a sunyiképű Eriket visszautasítani.
Napokkal később készült el a teljes szerződés, amelyet Dr. Serény Konrád adott át az iroda tulajdonosainak. Határozottan állította, hogy mindent pontosan átnézett, el lehet küldeni az ügyfélnek még hétvége előtt.
Hétfő reggel égzengésszerű ordítozástól zengett az egész iroda. Az irodába érkező Tihamér, a K&T Ügyvédi Iroda tulajdonosa az üzenetei között elképedve olvasta a pénteken kiküldött szerződésre érkezett választ. A milliárdos ügyfél arról értesítette őket, hogy szándékában áll beperelni az irodájukat. Az elrontott számítások következményeinek helyrehozatala hatalmas pénzügyi vesztességet okoz neki, ami miatt nem tudja tartani a számára fontos üzleti tervet. Konrád szemben állt a tulajdonossal és mintha egycsapásra veszített volna a fennhéjázó magatartásából. Csendben tűrte ahogy a nála jóval magasabb férfi a teljes haragját, káromkodással cifrázva zúdítja rá.
– Mit csináltál? – nézett az rá villámló tekintettel – Hogy lehetett ezt annyira elszúrni, hogy az ügyfél feljelentéssel fenyeget bennünket! Nem nézted át rendesen? Egy ilyen per tönkre teheti ezt az egész kócerájt! Remélem nem kétséges számodra, hogy azonnali hatállyal ki vagy rúgva!
– Elnézésedet kérem, valóban az én hibám hogy nem vettem észre – kezdett halk, alázatos mentegetőzésbe Erik – de családi problémáim miatt egyik nap, néhány oldal elkészítésére kértem meg az Ottót. Ő csinálhatta ezt a hibát! Persze én is hibáztam, mert sietnünk kellett. Utólag már elismerem, hogy az őrá bízott részeket nem néztem át kellő alapossággal.
– Azonnal küldje be Knézig Ottót – üvöltött ki Tihamér a titkárnőjének.
Ottó elvörösödő arccal hallgatta a vádat, miszerint az irodájuk őmiatta bukta el a hatalmas bevételt. Még az is elképzelhető, hogy bírósági per lesz belőle, amiről szintén ő tehet. Összeszorult gyomorral, lehajtott fejjel próbálta megérteni a magából kikelt Tihamért de sehogy sem értette mi történt. A főnöke határozott felszólítására ült le a számítógépe elé és kikerekedett szemmel látta, hogy az általa korábban kijavított számhiba és az ebből következő rossz számítások ott éktelenkednek az iroda részéről elküldött szerződésben.
– Mind a ketten ki vagytok rúgva! Azonnal pakoljatok össze és távozzatok innen! – határozottan zárta rövidre mondanivalóját Tihamér.
Ottó meg akart szólalni, de mire képes lett volna kinyögni valamit, a tulajdonos kinyitotta az ajtót és hátat fordított mindkettőjüknek. Összetörten ment végig az iroda kihalt folyosóján. Mindenki csukott ajtó mögött várta a fejleményeket. Ottó miután összepakolt, leült és lassan, érzelmek nélkül kezdte leütni a betűket. Azt akarta, hogy a sunyiképű tisztában legyen azzal, hogy ő pontosan tudja mi történt.
„Aljas, szemét ember vagy Erik! – kezdte megszólítás helyett – Soha nem gondoltam, hogy kedvelnél engem. Inkább az ellendrukkerem voltál és én nem voltam veled elég óvatos! Tudod, hogy a kígyótojás átlátható? Lehet látni mi bújik ki belőle. Egy kígyó, amelyik lassan tekeredik az áldozatai nyakára, hogy megfojtsa őket. Te pontosan ilyen vagy! Tudnom kellett volna, hogy mire számítsak tőled! Elegem van ebből az egészből!“ Erőteljesen nyomott rá a küldés szóra.
Óvatos mozdulattal húzta be maga mögött a szobája ajtaját. Senkivel nem akart találkozni és elköszönni sem. Mérhetetlenül igazságtalannak érezte ezt az eljárást. Ki kellett volna állnia magáért, de erre nem gondolt. Nem szeretett vitatkozni és ezt magának soha nem vallotta be. Úgy gondolta, hogy az eltelt évek alatt bebizonyította, hogy kicsoda ő és jár neki annyi tisztelet, hogy meghallgassák. Keserű, sértett érzés töltötte el. Miért magyarázkodna? Ha ő lett volna a vezető, akkor biztosan minden másként alakul. Igazából meg is érdemelték, ami történt, amiért annak idején nem őt léptették elő. Saját magukat büntették meg ezzel. Ettől a kárörvendő gondolatától sokkal jobban kezdte érezni magát.
Az irodaépület ajtaja hatalmas dörejjel csapódott be, amint kilépve hátrahagyta maga mögött az elmúlt húsz évét.
A belvárosi szórakozóhelyen a legharsányabban ünneplő vendégtől elhangzó “az a lényeg, hogy kicsináltuk azt az idióta Konrádot“ mondatnál, az asztal sarkánál helyet foglaló férfi felemelte a poharát és megjegyezte.
– Ottót azért én nagyon sajnálom, de biztos, hogy nem véletlenül ment el köszönés nélkül. Nagyon szégyellhette magát a történtek miatt. Soha nem gondoltam volna róla, hogy ő ekkorát hibázzon. Mindenben számítani lehetett rá. Szerintem ő nem ezt érdemelte!
Az öröm és ital okozta mámoros hangon szakította félbe Dr. Fox Erik – Az viszont már egészen biztos, hogy jó sok pénzről maradtunk le miatta! De most az a lényeg, hogy legalább az ügyféllel sikerüljön peren kívül megegyeznünk.
– Így igaz! Emeljük a poharunkat a mi normális, új irodavezetőnkre Eriiikree! – harsogta egy italtól bódult hang, amire az ott ülők mindannyian felálltak és győzelemittas éljenzésbe kezdtek.
Egy héttel később, a beérkező keresetlevélben a Kálmán &Tihamér Ügyvédi Irodát alperesként jelölték meg. Dr. Knézig Ottó, a kirúgott kollégájuk fogja velük szemben képviselni a milliárdos felperest, akinek a K&T Ügyvédi Iroda komoly pénzügyi vesztességet okozott.
