Ne félj, megmondják, ki vagy.
Hamarabb, mint hinnéd.
Sok jóakaró váltig bizonygatja majd,
itt a helyed, mármint náluk.
Mutogatnak, magyaráznak:
ez a dolgod, ennek így kell lennie.
Teátrálisan, grimaszolva, fennhangon sorolják,
mit jelent a normális élet, mit vár el tőled mindenki.
Ideje bevonulni a zombik világába,
tátott szájjal, csorgó nyállal,
zsibbadt aggyal mindent megtenni, hogy elfogadjanak.
Nincs mese! A lemondás öröksége van.
Nézd a sok látszatvigyort! Nem nehéz.
Ők már tudják,
hogyan kell az elfogadható határain belül duruzsolni
néha-néha kitekintve a butuska gyermeki álmaikra.
De hiszen hogyan lett volna belőlük ilyen rendes felnőtt,
ha űrhajósok, írók, zenészek, mesemondók lennének?
Mit kezdene a világ ennyi haszontalan semmittevővel?
Debreczeny György: félreolvasások 3.
november 27, 2025
