Ha eljön az idő,
megtelsz láthatatlan célokkal,
felfújódsz, mint egy szénsavbuborék.
Megindulsz a pohár
teteje felé az állóvízben,
ami görcsösen kapaszkodik a falakba,
mert “ki tudja, mi van odakint?”
Nem is vár vissza
egyetlen felfújt hólyagot se,
mert az emelkedő ifjúság
csakis levegővel van tele,
szelesség hajtja mindet.
De te egyre közelebb
kerülsz a vízfelszínhez,
és közben nem érted,
mi ez a szelesség duma
az átlátszó elkényelmesedéstől,
ami elfelejtette,
milyen folyóvíznek lenni
– edénnyé vált.
2026.05.06