felébredni reggel légiriadóra,
minden nap várni, míg éjfélt üt az óra;
ezer híradásból meglelni az egyet,
amit nem támogat propaganda egylet;
megfőzni reggelit, ebédet, vacsorát,
kátyús úton tolni önmagunk igazát,
sután belenézni haragos szemekbe
tulajdon szavunkat szomorún feledve;
keményen dolgozni áttetsző álmokért,
mikor mások szerint ráérünk arra még;
hajnalban olvasni egy-két fejezetet
a könyvre tapasztva kávélázas szemed;
embernek maradni, ha „szemet szemért” van,
– vásárolj drónokat, mert te is ezért vagy –
verset írni arról, hogy rügyeznek a fák,
ha holt fiak fölött sírnak árva anyák;
nem adományozni gyilkos fegyverekre
egy kétségbeesett nyugalmat keresve;
írni, mindig írni, csakis az igazat,
tonnás súlyú a toll, de pillék a szavak;
remélni, kinek szól, néha olvassa is
a valóságodat, mikor minden hamis.
Ukrajna, 2025. március 22.