Mint könyvek,
melyek egy ládában koszolódnak el
tűzbe vetésre várva,
úgy lessük a béke jöttét,
mikor vetnek minket is lángba.
Belemarjuk gondolatainkat
penészes lapjainkba,
józan elménket makacsul féltve könyörgünk:
Egészben dobjatok oda!
De akár egy verseskötetből,
belőlünk is kitépnek húsz lapot:
mosolyt, józanságot, bolondságot, bölcsességet –
negyven oldalnyi tehetetlen emberséget.
És ha van másféle szabadulás,
mint a kemence drónfűtötte lángja,
félemberként láthatjuk csak meg
egyetlen hiányos kiadásba zárva.
Nem olvashatnak minket végig,
mert egy részünk belehal a rombolásba.
Ukrajna, 2025.10.21.
