Ur Attila: Remény

Ez itt a másik oldal. Azt mesélik,
a házak összedőlve, megrepedve.
Rakéta hull alá a földre, mégis
egész családok élnek elfeledve.
Az álmok érthetetlenek lehetnek
ilyenkor; eltemetni őket ékes,
nagy érdem. Egy mezőn, akár tetemre
kihívva, gyilkosuk figyel, ha vérzem.
A gyönge ág, ha sok gyümölcs rogyasztja,
letörve fekszik. Ott, a földön, édes
gyümölcse összezúzva, elhagyatva,
ha nincs, ki őt ma támogatni képes.
     Feledni álmaim nem is nehéz,
     Te SZALMASZÁLBA markoló remény.