Két testvérnemzet… Mégis hogyan?
Mondták meglepődve a külföldiek
a támadás után néhány héttel.
Úgy, mint harminckettőben és harmincháromban,
mikor emberek milliói hulltak el,
mert az élelmet Oroszországba kellett szállítani,
vagy hagyni elrothadni a vasúti kocsik
belsejében fegyveres őrizet mellett.
Mint harminchétben Szandarmohban,
mikor háromszáz ukrán értelmiségi testébe fúródott a golyó.
– Nem láthattuk előre – mondjuk.
Pedig ott gyakorlatoztak már egy ideje a határ mentén.
Mi viszont becsuktuk a szemünket, és eldöntöttük:
ez nem történhet meg.
Becsuktam a szemem, és azt mondtam:
a huszonegyedik században Európában nem lehet háború.
Hiába láttam, hogy közeledik,
nem akartam tudomást venni róla.
Hiába vettem volna róla tudomást,
semmiképpen sem tudom megállítani,
mert ami most van, sohasem rajtam múlott.
Ukrajna, 2025. május 9.