Nagy remények.
Az élet tele van nagy reményekkel.
Világra jössz, kimosod a csipát a szemedből,
így keresed először négykézláb, majd felegyenesedve;
sírósan, vihogósan, majd komolyan, kétségbeesetten;
hol a sok beígért hatalmas csoda,
amiről a tanító néni, apu, anyu, a nagybácsik,
mind megígérték:
rád vár.
És jön a verekedős gyerek az iskolában, a selypítés,
a korán kelés, a munkahely, a főnök –
reménytelen.
Mikorra megérted,
csodavárás helyett a saját két kezeddel kell
összekotornod azt a csöppnyi örömet,
ami még maradt ebben a világban,
az élet sajnálkozó tekintettel csóválja fejét:
Önnek nem szóltak, kedves!?
Háború van, minden elmarad.
A remény atombunkerbe bújt,
az álmok az asztal alá,
de megnyugodhat, nincs semmi baj:
a remény hal meg utoljára.
Mindent elhalasztottunk egy másik ember, másik életére.
A reményt még cipelhetné, de az úgy döntött,
mindenestre inkább elrejtőzik.
Hisz könnyebb, ha szembenéz a valósággal.
Ne szomorkodjon, nem Ön az egyetlen, aki így járt!
Ukrajna, 2025.10.15.