A napos délutánok nem mindig szépek.
Hárman-négyen követnek csapatba verődve.
A hagyjátok abba értelmetlen,
a tanár hangja lepattan
a szenvedőkből épített önérzetekről,
a sajnálkozás tehetetlen, a vihogás önző.
A leprást mindenki sütögeti,
a fojtogató figyelmük mindig veled marad.
Mikor a kődobálós séta után megtörtént
az utolsó fotózás a többi végzőssel,
nem tudtad, visszajárnak
a nevetgélők és a szájakrobatika
bajnokainak árnyai.
Rendes gyerek voltál, mert elvárás volt.
Miért kellett annak lenned?
2026.03.25