Ma megint egy szétvert autó a városközpontban.
Múltkor kettőt felgyújtott egy tizenéves.
A facebookon néhány serdülőkorú gyerek
egy hajánál térdre kényszerített kislány mögött pózol.
Bántalmazták, mert nem vett az egyiktől kábítószert.
A háború seperc alatt felnevelte a gyermekeket,
mint a lelenceket az intézet.
Apagyilkos kezeivel megsimogatta a fejük búbját,
és cukorkás papírba csomagolt elégtétel ötleteket adott nekik.
Fülükbe a rettegés szavait suttogta,
ahogyan éjjeli meséket mondanak
alvó gyermekeknek halk szavú anyák.
A kislány édesapja egyébként a frontvonalban harcol.
Tizenegy év!
Tizenegy embert próbáló, személyiségformáló év!
Van, aki már csak a háborút ismeri.
Most én is ezt az ízléstelen prózát írom, semmi mást.
Hol vannak a tájversek, a szonettek, a balladák?
Hol a líra?
A térdre kényszerített kislány szemeiben.
Ukrajna, 2025. január 21.
