Állunk, mint a bevásárlóközpont ajtaja előtt a kóbor kutyák.
Szomorú szemekkel bámuljuk a semmiből a mindent,
kérlelően nézünk a kolbász és a hús illata után.
Sokszor mondtam, elkéne egy sintértelep a városban.
Most mégis úgy érzem, nem hiányozna,
ha furgonokba gyömöszölnének az utcán.
Elvinnének oda, ahonnan nem mindenki jut ki élve, szerető
gazdákhoz.
Nem bírom én azt a katonás rendet a kutyaketrecekben úgyse.
Végtére is nem olyan rossz élve csorgatni a nyálat a
szupermarket előtt.
Legközelebb viszek az ebtársaknak néhány darab virslit,
hadd leljük kicsit örömünket ebben a kutyavilágban.
Ukrajna, 2025. április 15.