Nehéz a jambus, a hexameter.
A tájversek aknára léptek, hópelyhekké robbantak szét.
Könnyként a hullák arcára fagytak.
A múzsa jár letörölgetni a sáros arcokról őket,
remegnek gyönge, fáradt kezei.
Kendőjét mindig elhozza nekem. Míg ő mesél,
én tisztává dörzsölöm azt a papíron:
csüggedt szavak földes pacái ugrálnak le róla.
Megtöltöm a lapot e maradék lírával,
amit ellenőrző pontokon keresztül,
paszportot mutogatva kellett elhozni.
Azt mondja holnap is jön, vagy amilyen gyorsan csak tud.
Lehet, még néhány búcsúzó, szerelmes szót letöröl
egy haldokló szájáról: szerelmes verset írhatnék belőle.
Megfogom a kezeit, és megesketem:
csak aknamentesített területen járhat,
és kerülnie kell a csatákat. Ő nevetve csak ennyit mond:
“Homérosz mindig a Trójai háború kellős közepére küldött.”
Én a szemeibe ennyit: “Homérosz egy idióta volt.”
Ukrajna, 2024. december 26.
