“Szeretlek anya. Minden rendben lesz. Győzni fogunk.”
Két és fél éve már, mikor ezeket a szavakat követően kibújt ölelő karjaiból, két fia közül az egyik, Jurij. Hazafi, aki önkéntesen vonult be a hadseregbe. Munkahelye a kritikus infrastruktúrához tartozott. Vasutas volt. Mindmáig védettséget élvezhetett volna. Ő viszont harcolni akart.
A két és fél év alatt alig látta gyermekét. Az anyai szív ennyi idő alatt egy örökkévalóságot szenved végig álmatlan éjszakák és sánta ember lassúságával telő napok nyomán. Mintha megállás nélkül tűvel szurkálnák.
A kurszki offenzíva csak egy tűszúrás volt a sok közül. Nem tudhatta, hol van a fia. Ezt az információt nem osztották meg még a családtagokkal sem. Mi van, ha éppen Kurszknál szolgál? Azon a helyen, ahol idő kérdése az átcsoportosított orosz haderő általi kegyetlen megtorlás. Mi van, ha soha többé nem láthatja legkedvesebb fiát, még egy koporsóban sem?
A háború azzal a határozottsággal csonkít a címlapok, a tévéhíradó, bármiféle hír által, mint rakétákkal, aknákkal és drónokkal. Sőt, ugyanazzal a kegyetlenséggel öl, apró cafatokra szabdalva a szeretteiért fájó szívet. Anasztaszija szíve is fogytában volt már.
Második fia, Konsztantyin, mellette maradt, ám ő kábítószerezett és ivott. Az alkohol már korábban is a gyengeségeihez tartozott. A háború, testvére hadba vonulása, édesanyja szívbetegsége, egy idő után megtoldotta ezeket a kábítószerekkel. Az egyre növekvő magány és kiszolgáltatottság érzése többet kívánt néhány liter sörnél és fél liter pálinkánál. A háború pedig nemcsak a menekülteket sodorta Kárpátaljára, de a Kelet-Ukrajnában elterjedt szolj nevű dizájner drogot is.
Az édesanya a tévé előtt ült azzal a tekintettel, amivel háborús országokban élő édesapák, nagyanyák, nagyapák, fiú- és lánygyermekek szenvednek a szeretteik iránt érzett aggodalomtól. Ám egy dologban más volt legtöbbjüknél: csonka szívének utolsó darabja most adta fel a szolgálatot.
“Mámocská!” – rogyott össze Konsztantyin az édesanyja előtt. “Nyi! Mámocská!”
Elhalt kezeit arcához szorította. Az egykor meleg érintés most egyre hűvösebbé vált.
Elfogytak, mindketten elfogytak. Konsztantyin bement a szobájába. Felszívta a tűbe az utolsó adag szoljt. Bevette. Visszafeküdt Anasztaszija kezeihez.
Őt legalább az anyja mellé fogják temetni.