A földjeink aratva vannak, ember
arattatik ma mindegyik falunkban.
Uraknak eszközök vagyunk, mit elver
kezük, tömeg, mi gyönge, öntudatlan.
Az emberek csapatban elrohannak.
A messze vonz, ha elveszett az otthon.
Szeretteink remegve elszakadtak.
A harcos elme megbomolt a fronton.
A harcban elgyötört, feledni lelkes,
ideghalott, az egykoron miattuk
is eltörött kezekben egy selejtes
revolver izzik agyfalon: MIATTUK!
A csöndbe nem kiált be harci hang,
a békesír fölött ma gyászharang.
Ukrajna, 2024. október 15.
