Ur Attila: Elégnek lenni

elégnek lenni, vajon nem csak egy mítosz?
nemcsak egy láng, ami belülről kínoz,
és felemészti minden csontomat,
egy perzselő, értetlen, sejtelmes gondolat.

elégnek lenni, vajon nem csak egy talány?
mint a költő tollából néha előugró magány,
s a válasz nem a vers, vagy talán mégis?
ezen tűnődöm firkászként én is.

elégnek lenni, vajon nem csak egy fogalom?
nem hiszed el, hogy mennyire akarom,
törtetőn tovább hinni, hogy egy napon
az elég vagy szócsoport fog csüngni ajkadon.

elégnek lenni, vajon lehet-e egy cél?
egy elégtétel, kegyelem, mit mindenki remél,
régi mulasztások könnyen jött gyógyírja,
elég lehet vajon a vers? ha a költő jól írja.