Vad kutyák kergetőztek az utcán.
Félreálltunk toleránsan,
mert féltünk a veszettségtől,
az állkapocs szorításától.
Pénztárcákba gyűrtek minket.
Ki gondolta volna,
hogy egy nap velünk fizetnek?
Hol vagy, barátom? Túl hány határon?
Egy polcnyi könyv maradt belőled csak:
sárga, tépett, gyűrött, mint mi magunk.
Porlepte homokórák a házak,
tüskebokorerdő a gyümölcsöskert.
Hiába jönnek mások helyettünk,
ködös latyak marad az út.
Sár van ma reggel is mindenhol,
és vad kutyák kergetőznek az utcán.
Ukrajna, 2025. 12. 18.
