A verset egy papírra, lelkesedve
padon kapartam, elnagyolt betűkkel.
Maradj, csak ezt akartam ott kezedbe
helyezni elmerengve, majd feszülten,
de elhagyott a múltba elfutó TE,
egy engedetlen és frivol darabka.
Magam maradtam. Éber álma volt e
kis elmefoltja fáradó agyamnak.
Hiányzol. Itt vagyok. Te nélkülem vagy.
Homokviharban élve, délibábom,
megesküszöm, ma földön, égen áthat
a karjainkban egybeszőtt nagy álom.
Te elmehetsz, a vers velem maradt,
noteszbe fojtva álmodó tavaszt.

További bejegyzések
Az ePUB VERSESKÖTET ALKOTÓI NÉVSORA
február 5, 2025
Az ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT LEZÁRÁSA
február 2, 2025
FEBRUÁRI PÁLYÁZAT
február 1, 2025
Szerkesztőségi hírek – 2025. január 31.
január 31, 2025