Fogadd meg most fiam, amit mondok neked,
éld az álmaimat, hisz te megteheted.
Apád nem lett orvos, de te az lehetsz majd,
nincs munka ily gondos, mi ilyen jól fenntart.
Drága édesapám, tudod, hogy szeretlek,
és mindent feladnék, kivéve csak egyet.
Színész lesz a fiad – nekem ez a vágyam.
Ez nyújt gyakran vigaszt az üres magányban.
Mit képzelsz te gyermek, mégis kivel beszélsz?!
A porból kiveszlek, és te cirkuszt remélsz?!
A megbecsült munkát semmibe se veszed?
A csavargók útját magadévá teszed?
Atyám nem állt ott fenn a díszes színpadon,
a tapstól sohasem szakadt rá a plafon.
Nem érezte, hogyan örvend a nagy tömeg,
mikor fia szólalt kegyeik előtt meg.
Te félnótás bohóc, az Isten bolondja!
Miért vágysz oly mohón sok részeg bolondra?!
Elherdálnád elméd összes drága kincsét?
Darabokra törnéd Atyád gyönge szívét?
Tisztelem apámat, ehhez nem fér kétség,
feladni álmomat viszont túl nagy vétség,
és ha megfáradtan nem lesz hol aludnom,
gyöngén és bágyadtan tovább kell harcolnom.
Azért vagy, te cseléd, hogy uradat tiszteld!
Nem tetted gyermekként, hát szolgának visznek.
Nem leszel te soká a falu bolondja,
mert nem lesz hely, hová fejed leomolna.
Ég magával, Atyám! Sohasem feledem.
Ha egyszer feladnám, étke nem kenyerem.
Erősebb leszek majd gyönge életemnél.
Várlak téged vissza, ha rám büszke lennél.
2025. 08. 09.