Ur Attila: Az Istenhez

Ima helyett a tintába bújva,
Mint dávidi zsoltároknak lapjain.
Toll hegyén bűvös zarándokútra,
Az ősi könyörgéseknek nyomain…
Itt ragadtam én papírba fojtva,
A határt lezárták, nincs hová menni.
Rákönyököltem a baljós voltra.
A holtakat vajon lesz hová tenni?
Milliók várnak rám is a földben:
Holodomor, szétlőtt újjászületés.
Összefonódott sorsunk egy ölben,
Egyazon kézben volt akkor is e kés.
     Így vagyunk mi elrettentő példa,
     Embernek ember még mindig préda.