Nekem azt mondták,
az Isten jó,
képére alkotta az embert,
egy pohár bor nem részegít.
Rád néztem.
A hanyag Istenbe
benned szerettem bele újra,
első látásodtól megrészegülve,
és gyűlöltem meg egyszerre,
mert másé vagy.
Az enyém nem lehetsz.
Ha és talán. Remény és igazán? Ott leszek. Vagyok. De nincsenek mondatok. Várok. Mire? A tömör semmire. Az üresség csőre töltve, s a kéz már
A hajnal bontja szárnyait, szél viszi messze az éjjeli mélykék sötétet, mint óvó vándor, a fény gyöngyei ébresztenek apró páracseppeket. A percek lassan egymásba folynak,
elment Hedoné Erósz és Psyché lánya ki újra és újra feltöltötte mézzel a mézesbödönt elment lejárt munkaideje elment barlangba zárni szépséges arcát s kötni fátyolba
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
