Nem számítasz, csak számon tartanak.
Mint öregasszony a peronon,
aki most szállt le a vonatról, és nem tud átkelni,
mert felszedték a betonnégyzeteket a vágányok közül –
magad vagy, nincs, aki átsegítsen a háború erkölcstanán.
De ne félj, felírták már:
van kezed, amivel fegyvert hordozhatsz;
lábad, amivel aknára lépj;
hangod, amivel parancsot osztogass;
szemed, felfogni, mit tettél.
Bejegyzik majd hányadikként haltál meg, mitől, hogyan.
Te pedig a szíved helyét tapogatod:
vagy-e, voltál-e ember igazán?
Elhozzák a baseball ütőt,
amivel azt a drogost kell megverned,
aki arcon vágott.
– Ne bántsd a fejét, csak a lábát – mondják.
Van még kezed. Látod?
Ők is tudják.
Láncszemként a tank talpában hiába hiszed:
nem lehetsz ártatlan.
Ukrajna, 2025.10.04.