Ur Attila: Álarcok

Maradj csak,
langyos eső hull ma a fejünkre.
A nagyság arcképcsarnokának utcáin
csúcsra imádkozott emberek lesnek minket
falakról, utcasasarkokban,
az általában csak lakáshirdetésekkel teleragasztott táblákról.
Ez ám a valódi plakátmagány:
megbomlik a képek szövege –
hullaként hullanak az ígéretek mindennap,
elhalálozási statisztikákként potyognak újságokba.
Milyen szép emberek ezek,
nagyrabecsültek, tekintetesek, urak!
Hosszasan nézem ájtatos képüket,
megnyerő ábrázatukat,
hangzatos jelszavaikat:
szemben állok a közönnyel –
a mézes-mázossal, szmokingossal, áltörődésessel,
hatalomért oktalanul ígérgetővel, uszítóval.
Maradj csak az esőben,
a csalódottság könnyeit itt nem látni.
Megállunk csöndesen,
tiszta a rajtunk végigcsorduló víz:
lemossa az álarcokat.