Ur Attila: A királyhoz

Fagyos, mogorva szél, mondd csak, merre fújsz?
Elfagyott szirmaim hová viszed?
Oda, hol elterül a gödrökbe bújt.
Elvárás és parancs a juhi tett.
Ez hát az élet, így vagyunk mi ezzel:
Elszakítva, rideg szelek hátán.
Felkészületlen, ingyen menetjeggyel.
A vonat nem vár, megáll a dácsán.
Ingyen osztják itt bárkinek a békét,
Habár, oly mélyen, nem kívánatos.
Senki se látja a sakkjátszma végét.
A paraszt dől, a király ájtatos.
        Fogyó áru a marsba hajtott vitéz,
        Dicső gyászkocsiban révbe érni kész.