Ha a szívem egy felnőttből lenne,
nem kéne többé babakelengye,
iskolában várnám a nap végét,
csalódástól nem törne többé szét.
Ha a szívem ezüstben fürdene,
hold fényében hajnalra eltűnne,
akkor dobbanna milliót, egyet,
nem hagy cserben, ritmust nem tévesztett.
Ha a szívem egyszer is szeretne,
völgy bölcsőjében babakelengye
őrizné halkuló vadak neszét,
örök visszhang nem mondaná, elég.
Ha a szívem ezer csókból is állna,
szerelemtől lennék egy nagy bálna,
úsznék boldogság tengereiben,
baj, hogy vízben izzad a tenyerem.
Ha szívem mégis aranyból lenne,
szíved körül egész nap kerengne,
olyan lenne, mint boldogságtorta,
ha szívem mégis aranyból volna.