Van aki csak álmában él,
van ki elvárások foglya,
kinek elég falat kenyér,
van ki kutyájának dobja,
van kinek kevés a minden,
személyed nem más csak adat,
vírus vagy minden kilincsen,
nyíló ajtó neked marad.
Van ki létében halódó,
van ki csak örökké álmos,
van ki csak végtelen panasz,
van ki szennyest többé nem mos,
van kinek kevés a minden,
mindenen túl akar mindent,
ölelése halálos csók,
Belzebub által pap, felkent.
Van kinek álma reggel köd,
szétfoszlik mint ősz kalácsa,
másokban keres megoldást,
magában lel örök társra,
kócos hajába tartó rím
megakadt falat torkomon,
veszett fejszén kútba ment terv,
Sándor, azt mégis felhozom.