Örök rózsamezőim őrzője
ölelj meg illatos szerelmedben,
ölelj akkor is ha végtelenben
elvész mit lényemmel teremtettem.
Örök vidámság szomorú szobra
márvány kecsesség fonja át tested,
másokban is csak magad kerested,
mikor némaságban teremtetted
Örök pillanatod, melyben én is
reményfoszlány strófájaként zengtem,
mit fölvállalni sohasem mertem,
vágyakozás teremtette kertben.
Örök rózsamezőink virága
őszön szirmok gyászolnak bennünket,
színes beteljesülésük ünnep,
vázából földanyjukhoz kerülnek.
Örök rózsamezőim őrzője
ölelj meg ha fázom szerelmedben,
ölelj akkor is ha végtelenben
elvész mit lényemmel teremtettem.