Látogatók, hűtlenül őszinték,
őszintén hűtlenek, látogatók
étekfoglalók, nyelvük ismerem,
hangjuk a holdfény árnyékában holt.
Csöndjük veszi bagoly rikoltása,
surranó róka, nesztelen vadász,
vándorpocok ellensége, társa
cickány, orrával kutat, kaparász.
Ablakon át üzen vén tiszafa,
korhadó ágán fakopáncs ágál,
ímmel-ámmal vág egy veréb társra,
ingyen étekben fürdik, majd hátrál.
Töppedt hóba szórt napraforgóban
gerlepár túlél néhány falatot,
dühös verebek jeleznek szóban,
rajtuk kívül itt más nem mond tósztot.
Kajlám, lelkem öreg hűség párja,
megszokásból mérgeset játszik ott
hol kacagó gerlék és verebek
vásári zaja régen elfogyott.
Látogatók, hűtlen túlélőim,
langy szobából nem fáj a rideg tél,
embermadarak etető nélkül,
holnapot télben egyik sem remél.