Kérdeztem a csönded körmondatát,
pillantásod válaszolt, csak halkan,
csillag mikor táncol szórja porát,
versben kérdez és átkarolt dalban.
A költő, a hős szerelmes magány,
pillantása babonáz, ha kérded,
azt hiszem, nem ismeri senki tán,
míg nézed, magára húz egy vértet.
Mily titok ébred sorok hajnalán
kaotikus hívő elméjében,
ha ily bőven méri minden versét,
menekülve estében-keltében?
Síró betűk ölelkeznek s kebled
szakadna ki szív kínjával éjjel.
Jó éjt, ha varázslatom megfejted,
szellemem kulcsát ne nékem küldd el.