Héjában főtt krumpli, kömény volt a kezdet,
lenéző mosoly közt aprópénzre vettek,
gyűlt bennem a harag, keserűség, méreg.
Kevés a világ, hogy én csak ennyit érek?
Kopott foltosságban, szakadt ingek rojtja,
az voltam korán, a falunak bolondja,
gyűlt bennem egy Toldi, bosszúság és méreg.
Világok mindene, én csak ennyit érek?
Lyukas zsebem szelelt, porolták gatyámat,
volt, hogy menekültem, énem olykor lázadt.
fogytára mért légben, mind bolondnak néztek.
Haldoklik a világ, hogy csak ennyit érek?
Héjában egy veréb, csőrében szem búza,
azt hiszem, hogy szegény azt a végét húzza
élete kártyáján, kis madár volt régen.
Haldokló virágok szirmotok nem kérem.