Turcsányi Lajos Faápoló
Lennék almafa, végtelenről induló bűnös,
vagy lennék vihartűrő tölgy, fenyő, örök hűvös,
lennék olajfűz, szédítő pollenek tárháza,
vagy korhadó szíjács, szorgos hangyák óvodája.
Lennék folyondár álomillatok trombitája,
ezüst nyár rezgő verselője, kit vihar rázna,
lennék gomba, puha avar haldokló televény,
Szelevényen által papám tanyáján te meg én.
Úgy lennék haza, szív csakrája üldözötteknek,
vágynék rád, de elkésett csókok már rég elszöktek,
lennék, hogyha volnék erős vára őseimnek,
lennék birtoka atyámnak, szava leterített..
Lennék csipkebokor, galagonya izzó társa,
lennék csalán, ki gonosznak mindig odavágna,
úgy lennék moha mesebéli kunyhó tetején,
hol minden esőcsepp, harmat, hová hull, elvetél.
Lennék, ha volnék erdőkerülő farkasokkal,
kétszínű levele nádnak máskor is szétszabdal,
lennék körtefa, asszonytestű lélek, kőhajtó,
kinek ágán pihenne rigó, meggyvágó, őszapó.
Vagyok gyertyán, szemem tükröződik viaszgyertyán,
méhecs illata, mint szorgalmas tanyák vártak rám,
tiszafa lábam földbe gyökerezve odút tart,
gyökerem nem korhad el, míg büszkeségem megtart.