Turcsányi Lajos: Arc-poetika hu hu hu

Kacagó gerlepár,
háztetőn muzsikál,
nyelvüket hallgatom,
nem beszélem.
Tudom, hogy végtelen
szerelmük az égen,
ha meghal egyikük,
nincs tovább lét.
Úgy érzem lehetnék
álmomban ébrenlét,
emlékem között is
bárányfelhő,
kacagón szerelmes,
fönn végtelenben csak
éjjel és nappal is
udvarolnék.
Kacagó gerlepár,
régen nem muzsikál,
hatvan éve már csak
bennem élnek,
rideg az érzelmem,
egyedül jó nekem,
azt hiszem, jó lennék
sarkon jégnek.