Csontszáraz hullámok közt vergődöm
egy légüres parton.
Az egykori elektroszving nem jut át
a hangszigetelésen.
Centinként ajándékozom el magam
a múltamnak.
A jelenben
pislákoló hologram vagyok.
Hasonmások arcképei
töltik ki a körvonalaimat.
Boldogan örökbe fogadnám őket,
de rájövök,
nem az enyémek.
Egy elérhetetlen jövőnek
tartozom velük.
Aki öngyilkosságot követ el, nem az életét akarja eldobni! Egy olyan élethelyzetbe kerül, amikor a lelkét mérhetetlenül nagy teher nyomja; már nem bírja
Ez a szürkeség, ez az oldalvást szökő kéményfüst, ez a szag, ezek a megvénhedt, ócska házak, falak, ezek a kutyák korai hascsikarásaikkal, vizelési kényszerükkel, ez
Vagyonod egy része rám esett, összepréselt és kilapított. Te megnézted, hogy ki lapít ott, s visszaadtál mindent szerfelett. Kikértem az örökség felét, s parázna nőkre
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
