Még érzem
a számban az alma ízét,
az olvadó húsom szagát a lángok között,
a korbácsütés nyomait a hátamon.
a fűző fojtogató szorítását.
Majd hallom
a dohos zárdaajtó nyikorgását,
az éhező gyerekeim sírását,
a burka elnémító susogását,
a jogaimat megtaposó toll karistoló
ámokfutását a papíron.
De már látom
a sima és fordított szövésminta között
kirajzolódó sorsomat.
Már látom
előző életeim történeteinek hősnőit, akik
azért haltak, hogy én élhessek.
Látom
a nemem kromoszómáját az eddig XY-nal
jelölt helyeken.
És
a jövőm, amit a mások által elszenvedett
múltjaim miatt nem fogok feladni.
