Toth Yvett: Létkérdés

Fázom a fényben.
Mai szagok voltak a tegnapi ruhámon.
Minden mozdulat kizökkent a tudatomból.
Egyik idegenségérzetből a másikba csapódom.
Tapogatózva közlekedem a térben,
hogy ne vesszek el az időben.
Nyomaszt a meditációs zene
és a függöny lobogása az erkélyen.
Mintha művészfilmet néznék a megtébolyodásról.
Fogynak a gondolatok,
sűrűsödik a hangulat.
Lebegni szeretnék,
de elnehezít a gravitáció.
Az ideák fölött
egy pillanatra eszembe jut, ki vagyok.
De utána az életem emlékei
ismét elfeledtetik velem.