Toth Yvett: Clarke-fordítás

Sínt váltottunk.
Dideregve ülök a kupéban.
Az éjfekete leheletbe kapaszkodva melegszem.
Arthur C. Clarke-ot olvasok.
Visszafele.
Csak ezt te írod.
A szemben lévő vonatablak párájába.
És mivel te
önfeláldozó szereplőnek álmodtál meg:
ezúttal nem gyúl ki a remény csillaga,
nem jön el a megváltás fénye,
megmenekül egy világ,
életben marad egy populáció.
Még én is láthatom,
ahogyan a könnyeimben tükröződik a bolygó,
ahol most egy fénycsóvát ünnepelnek.
Az én pusztulásom fényét.