Tóth Szilvia: Zsebben

kabátba gomboltam magam
s megtaláltam a múltat a zsebében
csak egy összegyűrt mozijegy volt
emlékszem a film sem okozott örömet
akár érintésed pattogatott kukoricától
sós karcolása a muszáj érzés belefulladt
a coca colás pohárba
a színes film pergett csak mi ültünk fekete-fehéren
minden egyes megveszekedett percben
indulásra készen
a kabátom is kínai annyira primitíven egyszerű
az emberszagban egymáshoz hűltünk
akár a rég lejárt gyűrött mozijegy
összeolvadt sorai
már azt sem látni rajta
melyik sorban ültünk.