Reggelre lerúgta fehér takaróját az erdő
s láttam, ahogy égig nyújtózkodtak a fák.
Gyermeknapsugárral táncolt a szellő,
sárszemekkel ébredezett a világ.
Bátor kis rigó trillázott egy ringó ágon
tán, hogy dalára ragyogjon ki a nap.
Halovány fény libbent át az ébredező tájon,
majd kacéran kacagva tovaszaladt.
Délceg fenyők csúcsáról jégcsap cseppje hullt,
egy pillanatra bozontos mókusfarok látszott.
Néztem, ahogy a természet csöndet tanult,
s a csöndek dallamával mesterien játszott.
Tobozokból kirakott kotta csüngött az ágon
a világ rendjét is magába kódolva.
Csippent a madár, remény szállt pille szárnyon,
s én vele énekeltem, csendesen dúdolva.