Tóth Szilvia: Szerencsejáték

azt mondtad
sorsszerűek a véletlenek
s lehet, hogy a találkozásokat is
csak ajándékba kapjuk
persze, ha hagyjuk
szeleljen el mellettünk a lét
nem lát az, ki becsukja szemét
bár érezhet
hiába tagadja
szótlanságba fojtott szónak
is van foganatja.
Spongyát rá!
Várnom kell másig,
tán személyiség torzulásig,
addig csak bámulom

– dobókockával kivetett életek
pislognak a zöld mohaasztalon.