tombol a hőség
harangvirágbúrában
szunnyad a dongó.
szitakötő száll
szárnyán nyár szavát viszi
szanaszét szórja.
csónak áll mereng
tó közepén álmodik
csobbanó halról
izzadságcseppek
csordulnak a bőrödön
gyöngyével játszom
kezem simogat
tarkódon szalad végig
vele fut a nyár.
Acél cipőben járnak a percek, lépteik szívemre bilincset szögelnek. Minden egyes lüktető ütem nyomán, rablánc feszül lelkem sajgó zugán. Süket világba kiáltok hangtalan, nézlek a
Frissen mosott emlékeink betöltik a szobát, alig jut hely a jelennek. Megszokásból visszafelé pereg a kopott kópia, lassan kisbabák leszünk. Egyre füstösebbek és egyre kisebbek
I. Vérző hajnalok fénnyel írt üzenetek lassan indulok II. pecsétje ragyog arcomra égett jeled egyetlen ösvény III. nyíló kapun át végtelen ragyogásban óarany kövek IV.
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
