Tóth Szilvia: Nővé váló

„Hogyha a Hold rá fátylat ereszt…”
(Weöres Sándor)

A kanyargó út hátán hamvadó avarhalom
mellette a bokrokon
ezernyi galagonyaszem vérpiros cseppje ül
pergő szél cibálja a fák imába fagyott ágait
a hold hidegtől sápadt képe az égboltra kerül

Felnőtté vált álom sírva súrolja leánysága
vöröslő talpnyomát
csak azok a tüzesen izzó, reszkető galagonyák
sikítják a hömpölygő idővilágba
az elveszett gyermekkor örök alkonyát.

További bejegyzések