„Hogyha a Hold rá fátylat ereszt…”
(Weöres Sándor)
A kanyargó út hátán hamvadó avarhalom
mellette a bokrokon
ezernyi galagonyaszem vérpiros cseppje ül
pergő szél cibálja a fák imába fagyott ágait
a hold hidegtől sápadt képe az égboltra kerül
Felnőtté vált álom sírva súrolja leánysága
vöröslő talpnyomát
csak azok a tüzesen izzó, reszkető galagonyák
sikítják a hömpölygő idővilágba
az elveszett gyermekkor örök alkonyát.
Kedves Alkotók! A DunapArt Magazin pályázatot ír ki a DunapArt Kortársak sorozat ePUB verseskötetére, mely az OSZK – Magyar Elektronikus Könyvtár – felületére kerül. A
„Ő, aki számára az életnek nem volt értelme önérzet nélkül, ingerültséget keltett mind- azokban, akiknek nem volt önérzetük, vagy elveszítették a lelkiismeretükkel kötött kü- lönböző
Hol jártál, Hosszúalvó, meséld csak el, miféle szerverek továbbították rezgő képeid a ködös óceán felett, voltál-e szélsirály, keresett-e a billenékeny álom kapaszkodót árbócrúdon, guanóval borított
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
