Tóth Szilvia: Májusi éj

házak kőráncaiban alszik a por
requiemet huhog egy bagoly
narancsszínbe öltözött alkonyat
küldött búcsúcsókot a fák alatt
bodzafehér hold virágzik az égen
virágporát hinti csillagfényben
sejtelmes fátyla alatt a világ
álmodja nagyra óriásra magát
dunnyogó szúnyogok száza
utolsó szilaj körtáncát járja
a sárgán izzó lámpatest körül
majd bokrok levelei rejtekébe ül
tücsök ciripel kiséji muzsikát
nádihegedűvel pengeti az éj dallamát
ég keze varrja a sok tiritarka nyári ruhát