Fűszál hegyén ül meg a hajnal
vacogón, vakon,
harmatba gurítva magát.
Opál homályban csendül a dallam,
cinke pittyenti ébredő dalát.
Álmodó város házainak ablakszeme
lassanként fényt kacsint,
pitymallat igazítja szemérmesen
vöröslő szoknyáját odakint.
A fák éjkócolta ágait
ébredő szellőfi igazgatja,
beléjük fújja vágyait,
készíti őket egy újabb napra.
Hajukba fonja a fény sugarát,
karjukat égbe emeli,
ocsúdik velük a szendergő világ,
kinyílnak virágszemei.
Zizzenve surran egy apró bogár
a csöndben percenő hangja is hallik,
felszálló párában fürdik a határ,
a távolban vonat zaja morajlik.
Reményt nyújtózik a Nap,
kibújva felhő vánkosából lustán
körülnéz, aztán felragyog.
Az éj sietve szökik, magára kapja
takaróját s hátára ülve tűnnek el a csillagok.
OKTÓBERI PÁLYÁZAT
október 1, 2024
