Csak ténfergek.
Nem porzik lábam alatt az út,
a föld szürke aszfaltba bújt,
ridegen kopog talpam alatt,
nyomom sem marad benne,
láthatatlan járok.
Itt nem nyílnak virágok,
fűszál sem hajlik a szélben,
csak néhány apró kődarab
csikorogva siratja utamat,
tán életet zenél,
mindig mást, jobbat remél.
Vajon mi lehet az út előtt s mögött?
Bánat? Boldogság? Sekélyes közöny?
Nem tudom.
Gyöngy vagyok a kavicsok között.
Isten sírta könny.
Csalóka most az évszak lombszűrője, a fénysáv. Átitat mindent a lényéből áradó. Ha visszanéz, párás szemembe néz át. Az őszelő, fényétől lassan fáradó. Mindig is
Az orosz-ukrán háború előérzete Sérült idegek vetítővásznán szentjánosbogár-sziporkák tűztáncával játszik az elme. Hold helyett a helye: fekete hold kel fel, űrben az űr. Hiány a
Érkezik a főhős, lét ütötte sebei, az örökké és a nemvolt kitakarva mellén. Nem fáradt bele a hosszú várakozásba, megfutamodásaidat, visszatéréseidet hűséggel követi. Lét ütötte
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
