Tóth Szilvia: Csellengő

Csak ténfergek.
Nem porzik lábam alatt az út,
a föld szürke aszfaltba bújt,
ridegen kopog talpam alatt,
nyomom sem marad benne,
láthatatlan járok.
Itt nem nyílnak virágok,
fűszál sem hajlik a szélben,
csak néhány apró kődarab
csikorogva siratja utamat,
tán életet zenél,
mindig mást, jobbat remél.
Vajon mi lehet az út előtt s mögött?
Bánat? Boldogság? Sekélyes közöny?
Nem tudom.
Gyöngy vagyok a kavicsok között.
Isten sírta könny.