Homlokán tetőnehéz aranypor a nyárnak
Búcsút int vagy üdvözöl de átad a halálnak
Koszorúim lányok férfiak apák anyák találnak
Nincs akit ma sirassak nincs aki most sirasson
Nevezzen lánynak fiúnak apának anyának
Redőin csordult ködmező araszol a háznak
Emelt kalap a hold a nap nyílik tulipánnak
Orgonára vágytam szemed hálómagányának
Kezed érvasútján sorompóján az elmúlásnak
Zsörtölt haragom tiprom por kél harangomnak
Lágy tűkkel tövisekkel gyógyít mosolygásod
Ha mennél nem kell előre vagy utólag köszönjek
Hogy ki voltál mivé lettél és minden ami vagy
Szökőévben született kegyelem halántékomon
Lüktess dobolj dorombolj perelj el az élettől
Halotti énekemtől herpeszes ajkaimra fagytál
Nincs senki akinek adnálak zárt számban bolyongjál
Nincs semmim amiért magamtól elmetélnélek
Nincs senkim nincs semmim amiért eltemetnélek
Nincs semmim amiért magadra magamra hagynálak
Maradok lidérces rettegések szerelmes hőse
Tenyered foltoz szegénységem utolsó babakelengyém
Ragyogást szelídít léptem a füvön a fényen a sáron
Ámenem vagy sírásba gyilkolt zsolozsmán hordágyamon
Nincs senkim egy fazéknyi világ választott üstfoltjának
Kacagásod borítsd rám ha fázom csupán sopánkodásom
Nem éget tűz nem fagyaszt jég s nem dermeszt a kín
Könnyűm hűsíts ha játszom téli lázam számháborúiban
Állandóság hogy hozzád visszatérjek lehelj át az élő másvilágon
Poshadt vérem zuborgásában alvadó fehérségem atmoszában
Utolsó lépteid kémkednek utánam mindenhatód delíriumában
Én mégis téged nevezlek Istenemnek felemnek és társnak
Fiamnak lányomnak férjemnek feleségemnek apámnak anyámnak
Testvérárva virágzásban állva míg térdre kényszerít alázatod
Májusi csigacsillagaid nedvesítik üvegszemes csontboltozatom
Ne zörgess nincs ajtó a házon ne kopogtass nincs ablak a verandákon
Ne kérj hisz nem adnak ne várj hisz nem várnak az üres tornácon
Szél ás láng báboz míg kinyitsz s kinyit szélcsengőd gőgicsélése hajad
Aranymosásba fogott szekér leszek és akarat a kecses jóra a szépre
Lovaid patkójába nevemet vésik a rögek a megfiatalodott forgószelek
Kerítéseden át baktató koldusok tolvajok holtjaim élőim szentjeim
Hívatlan és küldetlen betegek a gyógyulásra a megszentelődésre
Koponyámra gyűjtött akácfürtjeim leveleim szeretnek de irigyek
Utolsó vacsorát prédikált nyomornegyedek vegyetek szátokra
Megváltásom meddő madonnái melleitek fekete aranya megtelt
Csipkézett nyelvemet szuvas fogam sebzi vért köpök
Halottitorok ölebeit gyilkos napjaimat végezzétek ki
A szeretet felsóhajtana de könnyebb neki ha köhög
Emelt főitekre fátylat borít gyémántcsendű nincstelenek
Koporsóimba kérőimet gyámság alá veszem szerelmesen
Homlokán tetőnehéz aranypora a nyárnak
Búcsút int vagy üdvözöl de átad a halálnak
Koszorúim lányok férfiak apák anyák találnak
Nincs akit most sirassak nincs aki ma sirasson
Nevezzem lánynak fiúnak apának anyának
