a hajnal bóbiskol vállamon
csőréről csurgó gyöngyöt ringat
téged lopott meg vagy engem
téged sirat-e vagy engem
varjútollaira fekszem
Istenét emberét káromolja
kertjében teérted énértem
se hangját se nyelvét nem értem
ma hajnal bóbiskol ajkadon
csőréről csurgó gyöngyöt ringat
téged temet el vagy engemet
fösvény kezében téged sirat-e vagy engem
horkan szendergő szerelmem felett
balga sírás darálja üstfeketéjét
piros barna sárga végül fehér éj lesz
karom-nélküli sólyom turultéllé tellett
ha hajnal bóbiskol vállamon
csőréről csurgó gyöngyöt ringat
téged lopott el vagy engemet hallgat
ágyszélen téged sirat-e vagy engem
fakó penge és tükör a búcsúlevelem
ő bókol egy átok előtt ember lettem
lóvá felnyergelt utolsó sóhaja kell nekem
őszrozsdállt kard a szívem átdöfött kedvesem
