Én, aki lassan járok,
és hamuzok a szürke vízbe,
fogalmam sincs, mit is kívánnék,
tényleg legyen-e teljesítve,
ami tört lett: egészen, másként
kéne-e még? Ha lenne íve?
Hiábavaló visszabeszéd, de mégis:
számon tartom, ez a sohase íze.
Mindig tudom, hogy sem-sem vagy is-is jön,
mert szem elől az ember ne veszítse,
ha tényleg összetörte. Ha egészen
nem híve már, még úgy se. Így se.