Csalóka most az évszak lombszűrője, a fénysáv.
Átitat mindent a lényéből áradó.
Ha visszanéz, párás szemembe néz át.
Az őszelő, fényétől lassan fáradó.
Mindig is lenyűgözött a lényén átsugárzó.
Otthonosság, ha lehet így, mikor a zebrán.
Megy át, mikor a sárga fényben játszó.
Úton ha megy, eső csíkozta membrán.
Szerdán fogorvos, lombgyökér nő az álom.
Mélyén, ott is a lényéből áradó.
Fény, fény, a rothadó erdőt látom.
Mindig is lenyűgözött a mindent átható.
Pusztulás, rothadó fogai közt feküdni.
Erdő lehet, csalóka évszak fénye.
A lombszűrőn át lent az álom mélye.
Ahogy a fényt az úton összegyűjti.
