Tóth Krisztina: Példa

Szorzódtam, osztódtam, míg a nulla
formájú száj ki nem jött életem
végén. Valami el lett szúrva,
gondoltam. Újra meg: nem kezdhetem.

Osztódtam, kiszámoltam, mi maradt,
ellenőriztem, mindig más volt.
Jelekkel telefirkált sárga lap,
közben egyszer a születés lemásolt.

Csak egy-két percen múlt, ugye?
Mi volt a hiba, hadd lássam!
Nem engedsz lesni. Te vagy a
túlvilágon a padtársam.