Tóth Krisztina: Lángbolt

Egyre mélyebbre hív az álom
hajnalra téved általában
el aki este útnak indult
egy ujjlenyomat labirintusában
Talált hangok és rögtönzött fogalmak
között bolyongva utcahosszat
forgatja csuklóján a szálat
viszi az út és beleolvad
Mikor megáll egy bolt előtt, hogy
végre lélegzetet vegyen
egy égőhajú ember tükröződik
vissza a rácsos üvegen